Chapter 7/2.

Nem valami izgalmas, sajnálom :( xx

Chapter 7/2.

-Niall…-lépdeltem ki a konyhába. –Szerintem jobb lenne ha itthon maradnék ma este. Ramyatul vagyok.

-Tényleg szarul festesz.-röhögött Zayn, de El oldalba vágta. Én inkább mér tudomást sem vettem róla.

-Ajj Paula! Akkora buli lesz! Vétek lenne kihagyni.-győzködött Liam.-Ráadásul bemutatnám az új barátnőmet is.

-Kicsodát?!-ugrottak ki a szemeim és még rosszabbul lettem.-Szakítottatok Danielle-el?-ültem le gyorsan az egyetlen szabad székre.

-I-igen… Azt hittem tudod…

-De hát annyira összeillettetek… És Dan miért nem mondta akkor eddig?

-Nem tudom.

Sokkolt. Danivel nagyon jóba voltunk, csomó hülyeséget csináltunk együtt. Régebb óta ismertem mint Liam.

-Sophia-t is kedvelni fogod, aranyos lány.-tette vállamra kezét Niall.

-Ahha…-motyogtam.

***

Ellel elkészültünk, megcsinálta a hajamat, meg én is övét.

-Csinik lettetek.-adott egy homlokpuszit BBF-em mikor indultunk.

Két kocsival mentünk. Amiben én utaztam Zayn vezette, anyósülésen Niall, és még Harry utazott velünk. A két pár másik kocsival jöttek.

Nehezen, de odataláltunk.

***

-Harry, hol a p*csában van Niall?-estem kétségbe. A tömeg csak nőtt, pia- és izzadságszag keveredett a levegőben, fájt a fejem és semmi kedvem nem volt ott lenni.

-Nem tudom szépségem, de majd én vigyázok rád.- húzott közelebb magához, megakadályozva hogy leburítsanak.

-Hmm, neked részegen is jók a reflexeid.-nevettem.

-Táncolunk?-túrt bele a hajába. Akaratlanul is a számba haraptam.

-Hogy a fenébe ne?!-mosolyogtam ismét.

***

-Azta!-tapsoltam eszeveszetten Eleanorral és Sophiaval.

-Nagyon jók voltatok!- ugrott El barátja karjába.

-Hihetetlen volt!- helyeselt Soph is, miközben Liam átkarolta a derekát.

Tudtam, hogy Niallnek gyönyörű hangja van, de hogy a másik négynek is, arra gondolni sem mertem…

-Paula, kezd laposodni a buli. Nem megyünk el hozzám?-suttogta a fülembe Harry.

-Hát…-ránéztem Niallre és jó állapotban volt.-Oké, miért is ne?

-Ez a beszéd!

***

-Wow. Szép a lakásod! Tényleg nagyon szép…

-Köszi.

Leültünk a nappaliba és beraktunk egy filmet.

Chapter 7/1.

Ez a rész elég semmitmondó, több tőlem nem telt, pláne most. És bocsánat a késésért. 

ps.: kettészedtem, mert ezt rövidnek találom. (azis)

Chapter 7/1.

Mikor kimentem, 5 barmot találtam a kanapén ülve, lábak a dohányzóasztalon és pizzát majszoltak. A többiek-kb. 10 ember- a konyhaasztalnál tömték kétpofára a nasikat.

-Malik!-motyogtam, odamentem a kanapéhoz, majd a kezénél fogva arrébb rángattam.

-Mi van?-csámcsogott.

-Azt mondtad normálisak lesznek!

-Én ilyet egy szóval sem mondtam.. De ne viselkedj ilyen butuskán, azt akarod hogy beszéljek este?-simította meg az arcomat. Kicsit elgyengített vele, mert igaz ami igaz: jó pasi.

Dühösen visszamentem és leültem a kanapéra.

***

Miután mindenki megjött elindultunk a város szélére. Kicsit lemaradtam, gondolkoztam. Kedvtelen voltam, fáradt és ideges.

A társaságból az egyik lány egy idő után hátrajött. Ismertem látásból, Louis barátnője.

-Szia.-mosolyogott kedvesen.-Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője.

-Paula Bellefleur.-erőltettem én is valami olyasmit, mint ő az arcomra.

-Valami baj van?-kérdezte kedvesen.

-Igen. Vagyis nem. Vagyis… nem akarok beszélni róla…

-Biztos?

-Teljesen.

-Akkor gyere oda hozzánk! Érezd jól magad!-megfogta a kezem és a többiek felé kezdett húzni miközben én sóhajtottam egy nagyot, mintha kifújhatnám a Zayn-es ügyet a lélegzetemből. Ahogy El húzott előre gyors léptekkel haladva megszorította az amúgy is érzékeny területet: a csuklómat. Halkan felszisszentem és beharaptam a számat. Tűrtem, mert hát nem direkt volt és ez is csak az én hülyeségem. Odaértünk én pedig Niall-höz bújtam.

Ő az egyetlen, akiben bízhatok. Annyi, de annyi fiú cseszett már át, de Niall mindig ott volt, mindig megvigasztalt, de azzal is szembesített, hogy naiv vagyok. Végülis, igaza van. Hirtelen megszédültem és még jobban szőkémhez kapaszkodtam.

-Jól vagy?-tekintett rám aggódóan és megállt.

-Persze, csak kicsit megszédültem.

-Megálljunk kicsit?

-Nem, menjünk tovább.

***

-Jó lesz, nem?- nézett körbe Louis, Eleanor kezét szorongatva.

-Ja, szerintem igen.- szólalt meg Mr. Malik is.-Paula, neked megfelel?-kérdezte kicsit gúnyosan. Még mindig szédültem, azt se tudtam hol vagyok. Legszívesebbem elküldtem volna a búsba, de nem tehettem. A titkom…

-Igen Zayn, nekem na-nagyon te-tetszik.-dadogtam picit, mert fáztam és féltem.

-Akkor munkára!- csapta össze kezeit Niall, szóval engem elengedett én pedig összecsuklottam.

-Paula!-kiáltotta Harry és odafutott felsegíteni

-Jól vagyok!- tápászkodtam fel.

-Azért ülj le oda kérlek.-mutatott pár székre legjobb barátom. Engedelmeskedtem és okosan néztem, ahogy a többiek dolgoznak. Louis súgott valamit Eleanornak miközben a díszeket szedegették ki. El pedig rohant hozzám és beszélgettünk.

Elmesélte az életét. Kedves, okos, aranyos és nem mellesleg tényleg gyönyörűséges lány. Irigylem…

Chapter 6.

Chapter 6.

Kilopóztam, és a falhoz simultam. Lassan kinéztem a konyhába, és egy segget láttam kilógni a hűtőből. Légzésem már rég felgyorsult, de próbáltam visszafojtani, nehogy meghallja a betolakodó. Mikor becsukta a hűtőt megláttam ki az.

-Zayn? Mi a francot keresel itt?- léptem a pulthoz és felkapcsoltam a villanyt.

-Az ősök elkezdtek vitázni otthon, úgyhogy eljöttem otthonról.-kezét szemei elé tartotta a hirtelen erős fény hatására.

-Ilyenkor?- dörzsöltem meg álmosan a szemem és a falat díszítő órára néztem. Hajnali 3…

-Nem, még este. De már untam egyedül róni az utakat, megéheztem és bejöttem hozzátok kajálni.

-Jó. Vagyis nem jó… -húztam el előle a tányért amin egy zsemle volt és épp vajazta.

-De, ez jó így.-húzta vissza.

-Miért kéne ezt hagynom?-tettem megint azt amit az előbb.

-Mert holnap, vagyis ma a bulin kicsúszhatnak a piás számból dolgok… talán rólad…

-Te most zsarolsz?!-háborodtam fel.

-Nem, ez csak egy kis egyesség. Szóval, mi lesz?-húzta fel a szemöldökét.

Nem jogosan teszi ezt. De nincs mit tenni.

-Legyen ahogy akarod…

-Rendben. Nincs kedved inkább főzni nekem valamit?-kérdezte, bár inkább parancsolta, míg leült a szépen megpakolt tállal az étkezőasztalhoz.

-Az nem elég?-mutattam az előtte virító kajára.

-Ja, ez csak előétel. Csinálj valamit főételnek!

-Máris uram! A seggét esetleg ne nyaljam ki?-gúnyolódtam, miközben felmértem a hűtő tartalmát.

-Hát, most hogy így mondod…

-Rohadj meg Malik!

***

Miután Zayn az éjjel megunta a csicskáztatást, elaludt a kanapén. Én is fáradtan dőltem be a puha ágyikómba. Kellett nekem megnéznem ki az…

Aludtam 1-ig, amikor is megszólalt az ébresztőm.

„Kurva raktárbuli!”-gondoltam abban a pillanatban.

Elkészültem. Fogmosás, hajvasalás, sminkelés stb. A szekrényből kikaptam egy melegebb, feliratos pólót, egy fekete cicanacit, felkaptam a fehér csukám és kimentem a nappaliba.

-Pau! Csini vagy! –bókolt legjobb barátom.

-Ugyan… Hogy állunk?-néztem körbe.

-Chipsek előkészítve, üdítő is, poharak elől és…

-És a nagymamám kedvenc vázáját nem raktad el…-fogtam meg a polcon pihenő ereklyét. Bevittem a szobámba, és letettem az asztalomra. Elkapott a nosztalgia, leültem a székre és csak néztem. Néztem és néztem. És előtörtek az emlékek..

Potyogtak a könnyeim. Mondhatni a nagymamám nevelt fel. Neki köszönhetek mindent. (szerk.megj.: tényleg így vagyok egyik mamámmal. köszönöm<3)Mikor 15 éves koromban meghalt úgy éreztem kitéptek egy darabot a szívemből. Vagy talán az egészet.

Borzasztó volt. Az egész testemet átjárta a lelkem fájdalma, rémálmok gyötörtek, altatózni kellett, phszihomókushoz jártam, meg minden terápiára, ami persze aligha segített, ezek csak apám agyament ötletei voltak lánya problémáinak megoldására.

Rajtam csak Niall segített. Támogatott, ha kellett megszeretgetett, sírhattam a vállán, tanácsokat adott. Minden megvolt benne. Majdnem hogy pótolta a mamámat. De aztán később rájöttem hogy drága mamikám nem halt meg. Örökké itt él a szívemben, papival együtt, boldogan. És segítenek és támogatnak és sugallják a jót. Olyan jó szívű emberek voltak… Csak a halál válaszotta el őket. Egy életen át hűségesek voltak egymáshoz. Mindig elképzelem papit a képek alapján, hogy milyen ember lehetett, mivel sajnos rá nem emlékszem, picike voltam még mikor meghalt. De azt tudom hogy nagyon-nagyon szeretett ő is.(szerk.megj.: papa emlékére. örökké a szívemben élsz!<3)

Jó érzés ha szeretnek. Jó, engem csak a nagyszüleim szerettek és Niall szeret, de ők nagyon. És nekem ez épp elég.

A végére már örömömben sírtam és mosolyogtam. Megsimítottam a karcsú derekú üvegvázát és becsukott szemmel vettem egy nagylevegőt. Megnyugodtam.

Letöröltem a szememből kicsordult könnycseppeket és csatlakoztam Niall-höz a nappaliban, de már másokat is ott találtam. 

Chapter 5.

Meghoztaaaam!! Tudom, későn meg minden, de semmi nem jutott eszembe :S 

jó olvasást :))

Chapter 5.

Odaértünk egy családias kis kajáldához ami közel van hozzánk. Zayn már ott volt.

-Sziasztok!-lepacsizott Niall-el, én pedig adtam neki két puszit, és a második végén a fülébe súgtam:

-A tegnapiról hallgatsz!

Ő csak megnyugtatóan bólogatott.

Bementünk, leültünk, majd rendeltünk. Ez igazából a mi fél tizenegyes kelésünkkel inkább ebéd, meg már reggeli sem lehet igazán, úgyhogy jött a jól ismert, olajban tocsogó gyorskaja.

-Holnap lesz raktárvadászat… Jöttök? –kérdezte Zayn evés közben. Niall-el egymásra nézünk, lenyeltem a számban lévő falatot és válaszoltam kettőnk helyett.

-Ki nem hagynánk!

A raktárvadászat az itteni korunkbeliek kedvenc elfoglaltsága. Ez abból áll, hogy a város határában szétnézünk délután, elhagyatottabb részeken keresünk régi, kihalt raktárakat. Mindig csak egyet. Azt egy kicsit feldobjuk és este hatalmas bulit szervezünk. Rengeteg piával és jobbnál jobb zenékkel, néha karaokéval és versenyekkel. Nagy élmény.

-Jó, akkor kettőkor talizunk… nálatok…-a végét kicsit elharapta, de én értettem.

-Mi az hogy nálunk?! Te ezt már lebeszélted mindenkivel?

-Hát ami azt illeti…-vakargatta a tarkóját.

-Szóval igen.-vágtam be a sértődötted és durcásan eltoltam magam elől a sült krumplimat és hátradőltem a piros fotelszerűségben.

-Ugyan Paula! Ez nem akkora dolog!-próbált segíteni Niall.

-De, mert szétbasznak mindent!

-Nyugi már! Csak nem támad a vöröshadsereg?-poénkodott egókirály. Szúrós szemmel néztem rá, úgyhogy inkább elhallgatott.

Gondolkoztam. Végülis ez a faszagyerek már lebeszélte, szóval nincs mese. Nálunk gyülekezünk… Nagyot sóhajtottam, mind a kettő felém kapta a fejét.

-Jó, már nincs mit tenni… De ha eltörnek valamit rajtad fogom számon kérni Malik!-mutattam rá fenyegetően.

-Nyugi, nem lesznek állatok!

-Ajánlom is…

***

-Kész a vacsi? – pattogott be Niall a konyhába. Én a tűzhely előtt sütögettem.

-Nincs. 10 perc.

-Ajj, de már olyan éhes vagyok!

-Figyelemelterelésképpen esetleg elrakhatnád addig valami bizonságos, kulcsra zárható helyre a törékeny és értékes dolgokat.

-Meg vagyok én itt is, köszi.-támaszkodott kétségbeesetten a pultra.

-Lusta vagy. De akkor másképp fogalmazok: Pakold el azokat a retkes üveg cuccokat a szobáinkba szépen, mert holnap összetörök azok a balfaszok.

-Jó, megcsinálom…

-De hogy rád szép szóval mért nem lehet hatni?

***

Vacsi után rendet raktam, mert Lustaság elterült a kanapén a fagyikájával és tévézik.

Mikor végeztem még odaszóltam neki:

-Szőkeség, én lefekszem, jóéjt!

-Ahh, oké, jó, oké.-csapkodott felém a kezével. Meg forgattam a szemem és a fürdőbe mentem. Megengedtem a vizet, ledobáltam magamról a ruhákat, belepattantam és mielőtt megint elaludtam volna megmosakodtam, majd nyugovóra tértem.

***

Az éjszaka közepén valami furcsa zajra ébredtem. Megijedtem, de mivel nem vagyok félős(áhh, dehogynem) kimentem.

Na?:D komiba mit vársz!:)) 

Chapter 4.

Bocsánat a késésért, de itt a 4. rész, kicsit talán hosszabb is lett, az vehető bónusznak :D 

Chapter 4.

Mint egy őrült rohantam az ajtóhoz, kis híján orra estem, megigazítottam a hajamat és felvettem egy bájos mosolyt. Nevetést hallottam a hátam mögül, de leszartam.

-Szia!-ölelt meg, ami nekem kicsit sok volt, úgyhogy eltoltam magamtól.

-Szia..-behúztam a házba.-Chris, ők itt Harry, Zayn, Louis és Liam. Niall-t már ismered. –bementem a konyhába, és hoztam két poharat és pezsgőt. – A szobámban leszünk. – öltöttem ki visszafelé a nyelvem a nappaliban tanyázókra.

***

-Niall! Niall! Fiúk! Valaki!-sikongattam mint egy eszeveszett.-Chris bezárta az ajtót!-ordítottam még egyszer, mikor az az állat szabadon hagyta a számat.

-Észrevettük…-szólt vissza Harry, majd azt is hallottam, hogy elkiált egy „Au!”-t. Betörték az ajtót és kidobták a nem kívánatos személyt. A körülményekre egyáltalán nem emlékszem a sokk miatt. Niall azonnal odarohant hozzám és valami megnyugtató dolgot motyogott, meg a hátamat simogatta.

-Css…Ne sírj, már vége! –suttogta. Erre felkaptam a fejemet.

-Mi? Én nem sírok.

-Dehogy nem.- eresztett el egy apró mosolyt és letörölte a könnyeimet. Ekkor jöttek vissza a többiek.

-Hát ez egy állat! –szólalt meg Harry, mire Louis oldalba vágta és ugyanolyan „Au!”hallatszott, mint előbb.

-Mit csinált veled? –ült le az ágyam szélére Liam, úgy, mint Niall.

-Nem akarom elmondani… Felejtsük el az egészet.- a remegő lábam nem segített, de felálltam és mindenkit megöleltem a segítségért. –Viszont szerintem én most megfürdök…-utaltam arra hogy hagyjanak magamra.

Beültem a kád forró vízbe, és eleredtek a könnyeim.  Chris szavai a ülemben csengtek újra és újra… : „Tudom hogy ártatlan vagy, de most az enyém leszel!”

Honnan veszi? Még Niall is úgy tudja, hogy voltam már fiúval, bár soha nem beszéltem ilyenekről neki. Mivel valóban nem volt miről. Ránéztem a gyűrűmre, majd vizes kezemmel könnyedén lehúztam és a falnak vágtam. Két apró koppanás hallatszott, a falnak csapódás és a hideg csempére érkezés.

-Átkozott fogadalom!- kiabáltam. Kipattantam és a fiúkból elővettem.

Az ereimen túl érintettem meg a bőröm a hideg pengével. Nem akartam öngyilkos lenni, csak enyhíteni a fájdalmamat a jól bevált módszerrel. Fájdalommal- Óvatosan ejtettem először egy felületes vágást. Nem, ez nem elég. Nem vérzik. Kicsit arrébb bár jobban belenyomtam és úgy húztam végig. Kibuggyant a vörös lé, de még mindig akartam. Mintha a vénáimban csörgedező folyadék ki akarna törni, de ahhoz utat kell vágni neki.

Egy félős hang hallatszott az ajtóból.

-Paula?!- hallottam Zayn hangját a hátam mögül. Éreztem a féltést, a meglepődöttséget és az ijedtséget a hangjában.

***

-Érted, ugye?- tettem fel a kérdést, mire ő válaszolni akart, de csak bólogatott.

-Érteni értem, csak nem érzem át…- szólt kicsit később.

-Azt nem is kell.- fogtam meg a kezét- Sőt másnak megérrteni sem kell...-kértem kérés nélkül a hallgatását.

-Tudom…

Mindig magam mellet kell tartani, mint egy barátot. Túl sokat tud. Túl nagy a tét. Ha ezt nem tudnám biztosítani, el kéne tenni láb alól. Arra pedig teljesen képtelen lennék. Szóval ez az egy opció van. A legbiztonságosabb út, feltéve ha nem akarok kinyírni senkit.

***

Alig aludtam, vagy ha egy kicsit igen is, rosszat. Újra álmodtam az estét. Úgyhogy inkább nem aludtam.

6-kor úgy döntöttem nem szenvedek tovább, így felvettem egy meleg cuccot és elmentem futni. Három tömb után sikeresen kifulladtam, úgyhogy sétáltam lazításképpen. Sokadszorra mentem el egy barackszínű ház előtt, és mintha a függönyt el lett volna húzva kicsit. Gondoltam megnézem gondosabban a következő körnél, és tényleg. Mikor odapillantottam, bámult tovább. A légzésem gyorsult és eszeveszett rohanásba kezdtem. Otthon leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét, hátha megnyugtat. Ijesztő volt az a szempár. „Mint aki megfigyel. Mintha valami bűnöző lennék, és feltételesen lennék szabadlábon. Lehet, hogy most tett ilyet az a valaki először, de lehet már régóta követ. Chris? Nem, ez hülyeség.”

Mikor Niall felkelt rávettem, hogy menjünk el reggelizni. Neki persze el kellett hívnia még valakit, és neki természetesen Zayn-re esett a választása. Ha kikotyog, valamit a Malik gyerek én esküszöm hogy ott helyben megfolytom…

Letusoltam, kiengedtem a hajamat, felkaptam egy fekete hosszú derekú nacit és egy egyszerű fehér pólót, amit betűrtem, ezekhez a hideg idő miatt társult egy fekete bőrdzseki, a sápadtságomat kezeltem egy kis alapozóval, majd feltettem egy lehelletnyi szempillaspirált és elindultunk reggelizni.

Chapter 3.

Azt hiszem ez időben sikeredett megírnom :D átolvasni viszont nem olvastam át. ha hiba van benne elnézést.

Chapter 3.

Mikor felkeltem Niall még mindig mellettem volt, és aludt. Kényelmesen feküdtem, de egy dolog kicsit zavart, mégpedig hogy a keze a fenekemen pihent. Szóval azt lesöpörtem onnan, mire felmordult.

-Hol van a párnácskám? – motyogott álmában, majd újra erősen magához szorított. Ezen muszáj volt nevetnem. Fel is kelt rá.

-Mi olyan nevetséges? – mondta gúnyosan.

-Úgy keltem, hogy a kezed, de ez még semmi, utána ki is nyomtad a beleimet úgy magadhoz szorítottál.- röhögtem képen, mire ő elpirult. Felültem és csak néztem. Igazából még fáradt voltam, úgyhogy vissza is dőltem.

-Idő?

-8…-nézett a telójára.

-Aludjunk még!- bújtam vissza hozzá.

-Jó lenne, de takarítani kell. Tudod, ma jönnek a fiúk.

Ja, igen. Tényleg. Meg mosnom is kell. Meg főzni is valamit, mert ha ezek nekem itt éhgyomorra piálnak, vehetünk új szőnyeget… De mivel nincs itthon semmi vásárolnom is kell. És ez egész napos program. Ja, meg még a nyakamra jön Chris is… Igaz hogy én hívtam, de akkor is.

Felkeltem, átmentem a szobámba, felvettem valami lazát, elindítottam egy mosást és elugrottam bevásárolni. Úgy döntöttem sütök pizzát, azt úgy is biztos meg eszik. A bejárati ajtó előtt szórakoztam még egyet a zárral, de megláttam hogy Chris arra sétáltatja a kutyáját, így gyorsabbra vettem a formát és a másodperc töredéke alatt benn voltam.

-Paulaaa! Éhes vagyok! –támadott le egyből Niall.

-Édes drága bogaram! A konyha arra van, van benne egy nagy dobozhoz hasonló szürke cucc, az a hűtő! Abban találsz ennit! –húztam be az említett helységbe és mutogattam neki. Komor képpel nyitotta ki a hűtőt és kivette az egész csirkét, amit a mai ebédre vehetett tegnap.

-Jajj, ne haragudj! Majd megcsinálom. -vettem ki a kezéből, de borult az egész. –Ajj, ne már! Bocsánat! -néztem a padlón lévő csirkét.

-Semmi gond. Csináljunk sült krumplit, az van itthon! –simogatta meg korgó hasát.

-Majd én megcsinálom!

Úgy is tettem. Mikor ettünk kiteregettem, takarítottunk. 5-kor végeztünk és hullaként dőltünk a kanapéra.

-Még a pizzát be kell rakni. Hányra jönnek?

-Hatra. Szóval be is rakom.

Én elmentem készülődni. Letusoltam, felvettem egy szürke farmert, egy egyszínű rózsaszín felsővel, kivasaltam a hajamat, meg kihúztam a szememet felül tussal, alul szemceruzával, majd a szempilla spirálozás után végeztem. Hallottam, hogy Niall haverjai megjöttek. Gondoltam kimegyek, ha másért nem is hogy a pizza oda ne égjen.

-Sziasztok! – üdvözöltem az újonnan érkezett 4 fiút akik a kanapén ültek. – Niall?

-A konyhában szerencsétlenkedik! – röhögött Louis. Bementem, hogy megnézzem mit csinál, épp próbálta kivenni a sütőből a félig megégett pizzát.

-Te szerencsétlen! – nevettem, majd felkaptam egy konyharuhát és kivettem.

-Uhh köszi!

-Nincs mit. Fel is szeljem?

-Majd később fel szelem.

-Hát, abban nem bízok…

Visszamentünk a nappaliba. Pontosabban édes drága barátom visszament, én pedig vittem a sörös dobozokat meg a feleses poharakat és a lehűtött rövidet. Mázli hogy pincérnek tanultam, de még így is hülyének nézhettem ki.

-Paula, ha gondolod maradhatsz egész este kiszolgálni minket!- vigyorgott Harry.

-Van nekem jobb programom is!- kacsintottam, mire az összes „huuu”-zni kezdett.-De ha sikítok akkor rohanjatok a szobámba.-fordítottam komolyra a szót.

-Mi van, nem bízol a srácban?-bontott meg egy sört Zayn.

-Nem az van hogy nem bízok benne csak…hmm…hát… Ja. Tényleg nem bízok benne…

-Szóval ha sikítassz. De mi van ha nem amiatt sikítassz?- vigyorgott perverze Harry. Én csak megforgattam a szemem és mivel még bőven volt időm Chris érkezéséig, levágtam magam Liam mellé. Beszélgettünk, iszogattunk, aztán egyszer csak megszólalt a csengő…

Chapter 2.

Kis csúszással, de itt a második fejezet is :D Jó olvasást :*

    ~

Az ember bulizás-vagy legalább iszogatás közben- nem tudja kordában tartani magát, persze tisztelet a kivételnek. Sorra jön mindenféle alkohol, mikor pedig valaki azt mondja „Elég lesz!” szarsz bele elvégre „Hadd igyak ha akarok!” Elbaszott egy dolog.

Ez történt velem is előző este a pizzázóban. Bebaszni egy pizzázóban… Eddig azt hittem ott max. elhízni lehet. Tévedtem.

Még ki se nyitottam a szemem, de az éles fény égette a retinámat.

-Édredj, mukkmekk van!-húzta le rólam a takarót Niall.

Felmerülő kérdés: Mi az a mukkmekk?

Ez egy titkos kód a Niall-Paula barátság nagykönyvből. Jelnetése: baj, helyzet, váratlan dolog. Igen, elmegágyult dolog, de kicsik voltunk.

-Mi?

-A szüleim jönnek!- ekkor szólalt meg a csengő.-Vagyis itt vannak…-javította ki magát a váratlan.

-A picsába…-ennyit bírtam kinyögni, eszeveszett készülődésbe kezdtem.

Tudni illik Niall szülei nem hisznek a fiú-lány barátságban, így úgy tudják, hogy járunk…

-Áhh, Paula! Olyan régen láttalak! Milyen csinos vagy! – üdvözölt az anyukája.

Valahogy eltelt az a 3 óra, nehezen, de eltelt. Tudjátok milyen fura szájra puszit adni a legjobb barátodnak? Minden színészi képességemet hasznosítom, de így is nehéz… Csak erre vagyok hajlandó, ez még elmegy, de a csók már tényleg sok lenne.

-Végre! -dobtam le magam a kanapéra.

-Elfáradtál? –lépett mellém.

-Fárasztó másnaposan a csajodat játszva lenyűgözni a szüleidet…

-Kárpótlásul egy vacsi ma este?

-Csak ha te főzöd!

-Ha azzal kiengesztellek… -nézett rám nagy szemekkel, hátha azt mondom ’nem’, de én csak hevesen bólogattam. –Elmegyek vásárolni. Jössz?

-Nem! –vágtam rá egyből. Megrázta a fejét elmormolt egy ’Lusta..’-t és lelépett. Én magamhoz vettem a laptopomat és nézegettem. Twitteren volt egy üzenetem.

„Szia csajszi! Úgy gondoltam találkozhatnánk valamikor. Tudom hogy bunkó voltam és idiótán próbáltam közelíteni feléd, de ígérem hogy az már a múlt… Na? Chris”

Ez két dolgot jelenthet: 1. Tényleg így van. 2. Rájött hogy ez így nem jön be és most ez a taktikája. Elgondolkodtató. Tényleg. Végül válaszoltam.

„Szia. Nos, ha valóban így van holnap este 7-re gyere át hozzám. Paula”

Amint elküldtem lecsuktam a laptop tetejét. Ez tűnt a legjobb ötletnek, mert ha elfajulnának a dolgok Niall itt lesz, meg azt hiszem, jön pár haver sörözni, szóval nem lehet baj.

Nemsokára megjött a jómadár és nekilátott főzőcskézni. Én pedig a pulton ülve figyeltem minden mozdulatát.

-Segíteni luxus lenne? –kérdezte miután megunta a semmittevésemet.

-Évek óta azt játszom hogy a barátnőd vagyok, és egyre komolyabbnak kéne lennie az alakításnak, mivel elvileg felnőttek vagyunk, szóval nem szabad úgy látszania mint valami idióta tini szerelemnek, szóval ennyit igazán megérdemlek!-mondtam el védőbeszédemet, és ő megadva magát tovább főzőtt.

Fogalmam sincs mit ettünk, valami husis cucc volt, de ízlett és az a lényeg. Mosogatás közben elmondtam, hogy holnap Chris átjön és sikítok, ha baj van. Utána én elmentem megfürdeni, jó sokáig áztattam magam a habos vízben, a hangulat miatt illatgyertyákat gyújtottam és élveztem a meleg vizet. Azt vettem észre hogy Niall kelteget.

-Végre felkeltél! Elaludtál. – vigyorgott. Rájöttem hogy nincs rajtam semmi, szóval a melleim faszán kint voltak. Odakaptam a kezemet.

-Perverz! –nevettem végül én is.

-Hát tehetek én róla hogy ott voltak az ikrek ahol látom őket? –poénkodott. Kiküldtem, kikászálódtam és törölközőbe csavartam magam. A szobámban felvettem a pizsim ami egy bugyiből és topból állt. Még bementem jóéjszakát kívánni Niall-nek, de marasztalt hogy nézzünk filmet, így ott maradtam és gyanúm hozzábújva aludtam el.