Chapter 3.

Azt hiszem ez időben sikeredett megírnom :D átolvasni viszont nem olvastam át. ha hiba van benne elnézést.

Chapter 3.

Mikor felkeltem Niall még mindig mellettem volt, és aludt. Kényelmesen feküdtem, de egy dolog kicsit zavart, mégpedig hogy a keze a fenekemen pihent. Szóval azt lesöpörtem onnan, mire felmordult.

-Hol van a párnácskám? – motyogott álmában, majd újra erősen magához szorított. Ezen muszáj volt nevetnem. Fel is kelt rá.

-Mi olyan nevetséges? – mondta gúnyosan.

-Úgy keltem, hogy a kezed, de ez még semmi, utána ki is nyomtad a beleimet úgy magadhoz szorítottál.- röhögtem képen, mire ő elpirult. Felültem és csak néztem. Igazából még fáradt voltam, úgyhogy vissza is dőltem.

-Idő?

-8…-nézett a telójára.

-Aludjunk még!- bújtam vissza hozzá.

-Jó lenne, de takarítani kell. Tudod, ma jönnek a fiúk.

Ja, igen. Tényleg. Meg mosnom is kell. Meg főzni is valamit, mert ha ezek nekem itt éhgyomorra piálnak, vehetünk új szőnyeget… De mivel nincs itthon semmi vásárolnom is kell. És ez egész napos program. Ja, meg még a nyakamra jön Chris is… Igaz hogy én hívtam, de akkor is.

Felkeltem, átmentem a szobámba, felvettem valami lazát, elindítottam egy mosást és elugrottam bevásárolni. Úgy döntöttem sütök pizzát, azt úgy is biztos meg eszik. A bejárati ajtó előtt szórakoztam még egyet a zárral, de megláttam hogy Chris arra sétáltatja a kutyáját, így gyorsabbra vettem a formát és a másodperc töredéke alatt benn voltam.

-Paulaaa! Éhes vagyok! –támadott le egyből Niall.

-Édes drága bogaram! A konyha arra van, van benne egy nagy dobozhoz hasonló szürke cucc, az a hűtő! Abban találsz ennit! –húztam be az említett helységbe és mutogattam neki. Komor képpel nyitotta ki a hűtőt és kivette az egész csirkét, amit a mai ebédre vehetett tegnap.

-Jajj, ne haragudj! Majd megcsinálom. -vettem ki a kezéből, de borult az egész. –Ajj, ne már! Bocsánat! -néztem a padlón lévő csirkét.

-Semmi gond. Csináljunk sült krumplit, az van itthon! –simogatta meg korgó hasát.

-Majd én megcsinálom!

Úgy is tettem. Mikor ettünk kiteregettem, takarítottunk. 5-kor végeztünk és hullaként dőltünk a kanapéra.

-Még a pizzát be kell rakni. Hányra jönnek?

-Hatra. Szóval be is rakom.

Én elmentem készülődni. Letusoltam, felvettem egy szürke farmert, egy egyszínű rózsaszín felsővel, kivasaltam a hajamat, meg kihúztam a szememet felül tussal, alul szemceruzával, majd a szempilla spirálozás után végeztem. Hallottam, hogy Niall haverjai megjöttek. Gondoltam kimegyek, ha másért nem is hogy a pizza oda ne égjen.

-Sziasztok! – üdvözöltem az újonnan érkezett 4 fiút akik a kanapén ültek. – Niall?

-A konyhában szerencsétlenkedik! – röhögött Louis. Bementem, hogy megnézzem mit csinál, épp próbálta kivenni a sütőből a félig megégett pizzát.

-Te szerencsétlen! – nevettem, majd felkaptam egy konyharuhát és kivettem.

-Uhh köszi!

-Nincs mit. Fel is szeljem?

-Majd később fel szelem.

-Hát, abban nem bízok…

Visszamentünk a nappaliba. Pontosabban édes drága barátom visszament, én pedig vittem a sörös dobozokat meg a feleses poharakat és a lehűtött rövidet. Mázli hogy pincérnek tanultam, de még így is hülyének nézhettem ki.

-Paula, ha gondolod maradhatsz egész este kiszolgálni minket!- vigyorgott Harry.

-Van nekem jobb programom is!- kacsintottam, mire az összes „huuu”-zni kezdett.-De ha sikítok akkor rohanjatok a szobámba.-fordítottam komolyra a szót.

-Mi van, nem bízol a srácban?-bontott meg egy sört Zayn.

-Nem az van hogy nem bízok benne csak…hmm…hát… Ja. Tényleg nem bízok benne…

-Szóval ha sikítassz. De mi van ha nem amiatt sikítassz?- vigyorgott perverze Harry. Én csak megforgattam a szemem és mivel még bőven volt időm Chris érkezéséig, levágtam magam Liam mellé. Beszélgettünk, iszogattunk, aztán egyszer csak megszólalt a csengő…

Chapter 2.

Kis csúszással, de itt a második fejezet is :D Jó olvasást :*

    ~

Az ember bulizás-vagy legalább iszogatás közben- nem tudja kordában tartani magát, persze tisztelet a kivételnek. Sorra jön mindenféle alkohol, mikor pedig valaki azt mondja „Elég lesz!” szarsz bele elvégre „Hadd igyak ha akarok!” Elbaszott egy dolog.

Ez történt velem is előző este a pizzázóban. Bebaszni egy pizzázóban… Eddig azt hittem ott max. elhízni lehet. Tévedtem.

Még ki se nyitottam a szemem, de az éles fény égette a retinámat.

-Édredj, mukkmekk van!-húzta le rólam a takarót Niall.

Felmerülő kérdés: Mi az a mukkmekk?

Ez egy titkos kód a Niall-Paula barátság nagykönyvből. Jelnetése: baj, helyzet, váratlan dolog. Igen, elmegágyult dolog, de kicsik voltunk.

-Mi?

-A szüleim jönnek!- ekkor szólalt meg a csengő.-Vagyis itt vannak…-javította ki magát a váratlan.

-A picsába…-ennyit bírtam kinyögni, eszeveszett készülődésbe kezdtem.

Tudni illik Niall szülei nem hisznek a fiú-lány barátságban, így úgy tudják, hogy járunk…

-Áhh, Paula! Olyan régen láttalak! Milyen csinos vagy! – üdvözölt az anyukája.

Valahogy eltelt az a 3 óra, nehezen, de eltelt. Tudjátok milyen fura szájra puszit adni a legjobb barátodnak? Minden színészi képességemet hasznosítom, de így is nehéz… Csak erre vagyok hajlandó, ez még elmegy, de a csók már tényleg sok lenne.

-Végre! -dobtam le magam a kanapéra.

-Elfáradtál? –lépett mellém.

-Fárasztó másnaposan a csajodat játszva lenyűgözni a szüleidet…

-Kárpótlásul egy vacsi ma este?

-Csak ha te főzöd!

-Ha azzal kiengesztellek… -nézett rám nagy szemekkel, hátha azt mondom ’nem’, de én csak hevesen bólogattam. –Elmegyek vásárolni. Jössz?

-Nem! –vágtam rá egyből. Megrázta a fejét elmormolt egy ’Lusta..’-t és lelépett. Én magamhoz vettem a laptopomat és nézegettem. Twitteren volt egy üzenetem.

„Szia csajszi! Úgy gondoltam találkozhatnánk valamikor. Tudom hogy bunkó voltam és idiótán próbáltam közelíteni feléd, de ígérem hogy az már a múlt… Na? Chris”

Ez két dolgot jelenthet: 1. Tényleg így van. 2. Rájött hogy ez így nem jön be és most ez a taktikája. Elgondolkodtató. Tényleg. Végül válaszoltam.

„Szia. Nos, ha valóban így van holnap este 7-re gyere át hozzám. Paula”

Amint elküldtem lecsuktam a laptop tetejét. Ez tűnt a legjobb ötletnek, mert ha elfajulnának a dolgok Niall itt lesz, meg azt hiszem, jön pár haver sörözni, szóval nem lehet baj.

Nemsokára megjött a jómadár és nekilátott főzőcskézni. Én pedig a pulton ülve figyeltem minden mozdulatát.

-Segíteni luxus lenne? –kérdezte miután megunta a semmittevésemet.

-Évek óta azt játszom hogy a barátnőd vagyok, és egyre komolyabbnak kéne lennie az alakításnak, mivel elvileg felnőttek vagyunk, szóval nem szabad úgy látszania mint valami idióta tini szerelemnek, szóval ennyit igazán megérdemlek!-mondtam el védőbeszédemet, és ő megadva magát tovább főzőtt.

Fogalmam sincs mit ettünk, valami husis cucc volt, de ízlett és az a lényeg. Mosogatás közben elmondtam, hogy holnap Chris átjön és sikítok, ha baj van. Utána én elmentem megfürdeni, jó sokáig áztattam magam a habos vízben, a hangulat miatt illatgyertyákat gyújtottam és élveztem a meleg vizet. Azt vettem észre hogy Niall kelteget.

-Végre felkeltél! Elaludtál. – vigyorgott. Rájöttem hogy nincs rajtam semmi, szóval a melleim faszán kint voltak. Odakaptam a kezemet.

-Perverz! –nevettem végül én is.

-Hát tehetek én róla hogy ott voltak az ikrek ahol látom őket? –poénkodott. Kiküldtem, kikászálódtam és törölközőbe csavartam magam. A szobámban felvettem a pizsim ami egy bugyiből és topból állt. Még bementem jóéjszakát kívánni Niall-nek, de marasztalt hogy nézzünk filmet, így ott maradtam és gyanúm hozzábújva aludtam el.

Chapter 1.

Nem rizsázok, itt az első rész :) 

     ~

-Paula! Elkésünk az ég szerelmére!-türelmetlenkedett Niall a szobám ajtaja előtt. Én még javában benne voltam a péntek esti készülődésben melyet rendszerint a babakék öltözködő asztalomnál végzek. Így is siettem, nem hogy még sürgessenek is!

Még vetettem egy utolsó pillantást magamra az egész alakos tükrömben, megigazítottam a szűk és nem épp bokáig érő szoknyámat a pántos blúzom alján található fodrocskákkal egyetemben. „Jó lesz.”-gondoltam és kinyitottam az ajtót.    Barátom épp szólásra nyitotta száját, de beelőztem.

-Mielőtt megszólalnál: a jó munkához idő kell! De kész vagyok és indulhatunk. – vigyorogtam.

-De a gitárod nélkül nem kapod meg a pénzed és nem lesz miből „jó munkát” készíteni.-csipkelődött, és kikapta az ajtó mellől hangszeremet tokostól.

-Jó, bocs! Miért van ilyen szar kedved? – kérdeztem már az ajtón kifelé.

-A dal. Nem bírom kiénekelni.

-Ha előbb szólsz átvettem volna. – fogtam meg a kezét.

-Köszi hugi, de már mindegy. – mosolygott idegesen és megszorította a kezem. Egy nő aki épp elsétált mellettünk elég furán nézett ránk. Csak később esett le, hogy azért mert egymás kezét fogtuk és „hugi”-nak szólított. Egyik se igaz, de akkor is. Ha ő lenne a bátyám akkor nem foghatná meg a kezem az utcán?

Mikor beértünk a pizzázóba épp a „Sajtos mozzarella” játszott. Igen, ők egy zenekar. Sokszor elmélkedtem rajta hogy mire fel ez az idióta név, de nem jutottam dűlőre.

-Beszélek Morgan-nel, hátha ráér jövő hétig a dal. -zökkentett ki Niall. Kicsit megráztam a fejem és bólintottam. Chris és idióta haverjai, vagyis az elő zenekarunk épp akkor cihelődtek le a színpadról.

-Hé, Pau! – intett egyből. Reméltem ennyivel megúszom, de nem, neki oda is kellett jönnie. „Bassza meg!”

-Hello Chris. –mosolyogtam, de legszívesebben elküldtem volna a francba.

-Na, még mindig nem akarod ezt? – húzta fel a pólóját, kockás hasát villogtatva. Ezzel cseppet sem hatott meg.

-Nem, még mindig nem. És nem is fogom. –fintorogtam. Külsőre igaz hogy egy Taylor Lautner, de belül egy agresszív perverz állat.

-Biztos? Mert Cortney már nagyon rám van izgulva…

-Ugyan már, az a kurva bárkire felizgul. – kacagtam fel gúnyosan.- De hát akkor mire vársz? Menj és elégítsd ki! – hagytam faképnél mikor megpillantottam Niall-t. Amúgy se volt semmi kedvem ehhez a bájcsevejhez.

-Na?

-Sikerült. – örömködött.

-Remek, akkor fogd a gitárod és irány a színpad! – utasítottam. Az ajtó felé pillantottam amerre Chris-sel nemrég társalogtam. Még mindig ott állt és mereven figyelt. Felhúztam a szemöldököm, tudtam mire gondol. Még a gondolatától is irtóztam, hogy vele összefeküdjek. Tekintete perzselte a testem, szinte éreztem, ahogy vetkőztet. Beálltam a mikrofon elé, mellettem Niall a gitárjával, az enyém pedig a tartóban, ahonnan könnyen előveszem, ha kell. „Hát akkor dolgozzunk.”

Énekeltünk és kíséretnek gitároztunk, ahogy minden egyes péntek este a Montana Pizzázóban.

A mellettem lévő fiúnak olyan hangja van, akár egy angyalnak. Gyönyörűen énekel, aki egyszer hallja a hangját soha nem fogja elfelejteni. Hosszú évek óta ismerem, és még mindig kiráz a hideg. Megérdemelne egy lányt, aki nem úgy bánik vele mint egy kutyával. Hányszor, de hányszor vigasztaltam mikor holmi jött-ment csitrik összetörték szegényt…

Nekem messze nincs olyan páratlan aranytorkom, mint neki. Az én hangomra azt mondják „Jó, de nem eléggé”. Szóval híres nem leszek… Niall lehetne az. Tini lányok ezrei tombolnának a zenéjére és millió szoba falán ő lógna. „Micsoda seggrázás lenne egy Niall Horan koncerten…”

Fellépés után általában ottmaradunk a haverokkal néhány sörre meg pár szelet pizzára. Ez most is így volt. De talán több lett a sör, mint kellett volna… Na meg amikor előkerült valahonnan a konyha sötét bugyraiból a város ellátására alkalmas likőr állomány –amit megjegyzem elképzelni se tudom, hogy lehet elfejteni- kicsit elfajultak a dolgok. De úgy voltam vele, hogy „A picsába is, egyszer élünk és csak 19 vagyok, akkor csináljuk rendesen! Ide a piát bazd meg!”