Chapter 6.

Chapter 6.

Kilopóztam, és a falhoz simultam. Lassan kinéztem a konyhába, és egy segget láttam kilógni a hűtőből. Légzésem már rég felgyorsult, de próbáltam visszafojtani, nehogy meghallja a betolakodó. Mikor becsukta a hűtőt megláttam ki az.

-Zayn? Mi a francot keresel itt?- léptem a pulthoz és felkapcsoltam a villanyt.

-Az ősök elkezdtek vitázni otthon, úgyhogy eljöttem otthonról.-kezét szemei elé tartotta a hirtelen erős fény hatására.

-Ilyenkor?- dörzsöltem meg álmosan a szemem és a falat díszítő órára néztem. Hajnali 3…

-Nem, még este. De már untam egyedül róni az utakat, megéheztem és bejöttem hozzátok kajálni.

-Jó. Vagyis nem jó… -húztam el előle a tányért amin egy zsemle volt és épp vajazta.

-De, ez jó így.-húzta vissza.

-Miért kéne ezt hagynom?-tettem megint azt amit az előbb.

-Mert holnap, vagyis ma a bulin kicsúszhatnak a piás számból dolgok… talán rólad…

-Te most zsarolsz?!-háborodtam fel.

-Nem, ez csak egy kis egyesség. Szóval, mi lesz?-húzta fel a szemöldökét.

Nem jogosan teszi ezt. De nincs mit tenni.

-Legyen ahogy akarod…

-Rendben. Nincs kedved inkább főzni nekem valamit?-kérdezte, bár inkább parancsolta, míg leült a szépen megpakolt tállal az étkezőasztalhoz.

-Az nem elég?-mutattam az előtte virító kajára.

-Ja, ez csak előétel. Csinálj valamit főételnek!

-Máris uram! A seggét esetleg ne nyaljam ki?-gúnyolódtam, miközben felmértem a hűtő tartalmát.

-Hát, most hogy így mondod…

-Rohadj meg Malik!

***

Miután Zayn az éjjel megunta a csicskáztatást, elaludt a kanapén. Én is fáradtan dőltem be a puha ágyikómba. Kellett nekem megnéznem ki az…

Aludtam 1-ig, amikor is megszólalt az ébresztőm.

„Kurva raktárbuli!”-gondoltam abban a pillanatban.

Elkészültem. Fogmosás, hajvasalás, sminkelés stb. A szekrényből kikaptam egy melegebb, feliratos pólót, egy fekete cicanacit, felkaptam a fehér csukám és kimentem a nappaliba.

-Pau! Csini vagy! –bókolt legjobb barátom.

-Ugyan… Hogy állunk?-néztem körbe.

-Chipsek előkészítve, üdítő is, poharak elől és…

-És a nagymamám kedvenc vázáját nem raktad el…-fogtam meg a polcon pihenő ereklyét. Bevittem a szobámba, és letettem az asztalomra. Elkapott a nosztalgia, leültem a székre és csak néztem. Néztem és néztem. És előtörtek az emlékek..

Potyogtak a könnyeim. Mondhatni a nagymamám nevelt fel. Neki köszönhetek mindent. (szerk.megj.: tényleg így vagyok egyik mamámmal. köszönöm<3)Mikor 15 éves koromban meghalt úgy éreztem kitéptek egy darabot a szívemből. Vagy talán az egészet.

Borzasztó volt. Az egész testemet átjárta a lelkem fájdalma, rémálmok gyötörtek, altatózni kellett, phszihomókushoz jártam, meg minden terápiára, ami persze aligha segített, ezek csak apám agyament ötletei voltak lánya problémáinak megoldására.

Rajtam csak Niall segített. Támogatott, ha kellett megszeretgetett, sírhattam a vállán, tanácsokat adott. Minden megvolt benne. Majdnem hogy pótolta a mamámat. De aztán később rájöttem hogy drága mamikám nem halt meg. Örökké itt él a szívemben, papival együtt, boldogan. És segítenek és támogatnak és sugallják a jót. Olyan jó szívű emberek voltak… Csak a halál válaszotta el őket. Egy életen át hűségesek voltak egymáshoz. Mindig elképzelem papit a képek alapján, hogy milyen ember lehetett, mivel sajnos rá nem emlékszem, picike voltam még mikor meghalt. De azt tudom hogy nagyon-nagyon szeretett ő is.(szerk.megj.: papa emlékére. örökké a szívemben élsz!<3)

Jó érzés ha szeretnek. Jó, engem csak a nagyszüleim szerettek és Niall szeret, de ők nagyon. És nekem ez épp elég.

A végére már örömömben sírtam és mosolyogtam. Megsimítottam a karcsú derekú üvegvázát és becsukott szemmel vettem egy nagylevegőt. Megnyugodtam.

Letöröltem a szememből kicsordult könnycseppeket és csatlakoztam Niall-höz a nappaliban, de már másokat is ott találtam. 

Chapter 5.

Meghoztaaaam!! Tudom, későn meg minden, de semmi nem jutott eszembe :S 

jó olvasást :))

Chapter 5.

Odaértünk egy családias kis kajáldához ami közel van hozzánk. Zayn már ott volt.

-Sziasztok!-lepacsizott Niall-el, én pedig adtam neki két puszit, és a második végén a fülébe súgtam:

-A tegnapiról hallgatsz!

Ő csak megnyugtatóan bólogatott.

Bementünk, leültünk, majd rendeltünk. Ez igazából a mi fél tizenegyes kelésünkkel inkább ebéd, meg már reggeli sem lehet igazán, úgyhogy jött a jól ismert, olajban tocsogó gyorskaja.

-Holnap lesz raktárvadászat… Jöttök? –kérdezte Zayn evés közben. Niall-el egymásra nézünk, lenyeltem a számban lévő falatot és válaszoltam kettőnk helyett.

-Ki nem hagynánk!

A raktárvadászat az itteni korunkbeliek kedvenc elfoglaltsága. Ez abból áll, hogy a város határában szétnézünk délután, elhagyatottabb részeken keresünk régi, kihalt raktárakat. Mindig csak egyet. Azt egy kicsit feldobjuk és este hatalmas bulit szervezünk. Rengeteg piával és jobbnál jobb zenékkel, néha karaokéval és versenyekkel. Nagy élmény.

-Jó, akkor kettőkor talizunk… nálatok…-a végét kicsit elharapta, de én értettem.

-Mi az hogy nálunk?! Te ezt már lebeszélted mindenkivel?

-Hát ami azt illeti…-vakargatta a tarkóját.

-Szóval igen.-vágtam be a sértődötted és durcásan eltoltam magam elől a sült krumplimat és hátradőltem a piros fotelszerűségben.

-Ugyan Paula! Ez nem akkora dolog!-próbált segíteni Niall.

-De, mert szétbasznak mindent!

-Nyugi már! Csak nem támad a vöröshadsereg?-poénkodott egókirály. Szúrós szemmel néztem rá, úgyhogy inkább elhallgatott.

Gondolkoztam. Végülis ez a faszagyerek már lebeszélte, szóval nincs mese. Nálunk gyülekezünk… Nagyot sóhajtottam, mind a kettő felém kapta a fejét.

-Jó, már nincs mit tenni… De ha eltörnek valamit rajtad fogom számon kérni Malik!-mutattam rá fenyegetően.

-Nyugi, nem lesznek állatok!

-Ajánlom is…

***

-Kész a vacsi? – pattogott be Niall a konyhába. Én a tűzhely előtt sütögettem.

-Nincs. 10 perc.

-Ajj, de már olyan éhes vagyok!

-Figyelemelterelésképpen esetleg elrakhatnád addig valami bizonságos, kulcsra zárható helyre a törékeny és értékes dolgokat.

-Meg vagyok én itt is, köszi.-támaszkodott kétségbeesetten a pultra.

-Lusta vagy. De akkor másképp fogalmazok: Pakold el azokat a retkes üveg cuccokat a szobáinkba szépen, mert holnap összetörök azok a balfaszok.

-Jó, megcsinálom…

-De hogy rád szép szóval mért nem lehet hatni?

***

Vacsi után rendet raktam, mert Lustaság elterült a kanapén a fagyikájával és tévézik.

Mikor végeztem még odaszóltam neki:

-Szőkeség, én lefekszem, jóéjt!

-Ahh, oké, jó, oké.-csapkodott felém a kezével. Meg forgattam a szemem és a fürdőbe mentem. Megengedtem a vizet, ledobáltam magamról a ruhákat, belepattantam és mielőtt megint elaludtam volna megmosakodtam, majd nyugovóra tértem.

***

Az éjszaka közepén valami furcsa zajra ébredtem. Megijedtem, de mivel nem vagyok félős(áhh, dehogynem) kimentem.

Na?:D komiba mit vársz!:)) 

Chapter 4.

Bocsánat a késésért, de itt a 4. rész, kicsit talán hosszabb is lett, az vehető bónusznak :D 

Chapter 4.

Mint egy őrült rohantam az ajtóhoz, kis híján orra estem, megigazítottam a hajamat és felvettem egy bájos mosolyt. Nevetést hallottam a hátam mögül, de leszartam.

-Szia!-ölelt meg, ami nekem kicsit sok volt, úgyhogy eltoltam magamtól.

-Szia..-behúztam a házba.-Chris, ők itt Harry, Zayn, Louis és Liam. Niall-t már ismered. –bementem a konyhába, és hoztam két poharat és pezsgőt. – A szobámban leszünk. – öltöttem ki visszafelé a nyelvem a nappaliban tanyázókra.

***

-Niall! Niall! Fiúk! Valaki!-sikongattam mint egy eszeveszett.-Chris bezárta az ajtót!-ordítottam még egyszer, mikor az az állat szabadon hagyta a számat.

-Észrevettük…-szólt vissza Harry, majd azt is hallottam, hogy elkiált egy „Au!”-t. Betörték az ajtót és kidobták a nem kívánatos személyt. A körülményekre egyáltalán nem emlékszem a sokk miatt. Niall azonnal odarohant hozzám és valami megnyugtató dolgot motyogott, meg a hátamat simogatta.

-Css…Ne sírj, már vége! –suttogta. Erre felkaptam a fejemet.

-Mi? Én nem sírok.

-Dehogy nem.- eresztett el egy apró mosolyt és letörölte a könnyeimet. Ekkor jöttek vissza a többiek.

-Hát ez egy állat! –szólalt meg Harry, mire Louis oldalba vágta és ugyanolyan „Au!”hallatszott, mint előbb.

-Mit csinált veled? –ült le az ágyam szélére Liam, úgy, mint Niall.

-Nem akarom elmondani… Felejtsük el az egészet.- a remegő lábam nem segített, de felálltam és mindenkit megöleltem a segítségért. –Viszont szerintem én most megfürdök…-utaltam arra hogy hagyjanak magamra.

Beültem a kád forró vízbe, és eleredtek a könnyeim.  Chris szavai a ülemben csengtek újra és újra… : „Tudom hogy ártatlan vagy, de most az enyém leszel!”

Honnan veszi? Még Niall is úgy tudja, hogy voltam már fiúval, bár soha nem beszéltem ilyenekről neki. Mivel valóban nem volt miről. Ránéztem a gyűrűmre, majd vizes kezemmel könnyedén lehúztam és a falnak vágtam. Két apró koppanás hallatszott, a falnak csapódás és a hideg csempére érkezés.

-Átkozott fogadalom!- kiabáltam. Kipattantam és a fiúkból elővettem.

Az ereimen túl érintettem meg a bőröm a hideg pengével. Nem akartam öngyilkos lenni, csak enyhíteni a fájdalmamat a jól bevált módszerrel. Fájdalommal- Óvatosan ejtettem először egy felületes vágást. Nem, ez nem elég. Nem vérzik. Kicsit arrébb bár jobban belenyomtam és úgy húztam végig. Kibuggyant a vörös lé, de még mindig akartam. Mintha a vénáimban csörgedező folyadék ki akarna törni, de ahhoz utat kell vágni neki.

Egy félős hang hallatszott az ajtóból.

-Paula?!- hallottam Zayn hangját a hátam mögül. Éreztem a féltést, a meglepődöttséget és az ijedtséget a hangjában.

***

-Érted, ugye?- tettem fel a kérdést, mire ő válaszolni akart, de csak bólogatott.

-Érteni értem, csak nem érzem át…- szólt kicsit később.

-Azt nem is kell.- fogtam meg a kezét- Sőt másnak megérrteni sem kell...-kértem kérés nélkül a hallgatását.

-Tudom…

Mindig magam mellet kell tartani, mint egy barátot. Túl sokat tud. Túl nagy a tét. Ha ezt nem tudnám biztosítani, el kéne tenni láb alól. Arra pedig teljesen képtelen lennék. Szóval ez az egy opció van. A legbiztonságosabb út, feltéve ha nem akarok kinyírni senkit.

***

Alig aludtam, vagy ha egy kicsit igen is, rosszat. Újra álmodtam az estét. Úgyhogy inkább nem aludtam.

6-kor úgy döntöttem nem szenvedek tovább, így felvettem egy meleg cuccot és elmentem futni. Három tömb után sikeresen kifulladtam, úgyhogy sétáltam lazításképpen. Sokadszorra mentem el egy barackszínű ház előtt, és mintha a függönyt el lett volna húzva kicsit. Gondoltam megnézem gondosabban a következő körnél, és tényleg. Mikor odapillantottam, bámult tovább. A légzésem gyorsult és eszeveszett rohanásba kezdtem. Otthon leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét, hátha megnyugtat. Ijesztő volt az a szempár. „Mint aki megfigyel. Mintha valami bűnöző lennék, és feltételesen lennék szabadlábon. Lehet, hogy most tett ilyet az a valaki először, de lehet már régóta követ. Chris? Nem, ez hülyeség.”

Mikor Niall felkelt rávettem, hogy menjünk el reggelizni. Neki persze el kellett hívnia még valakit, és neki természetesen Zayn-re esett a választása. Ha kikotyog, valamit a Malik gyerek én esküszöm hogy ott helyben megfolytom…

Letusoltam, kiengedtem a hajamat, felkaptam egy fekete hosszú derekú nacit és egy egyszerű fehér pólót, amit betűrtem, ezekhez a hideg idő miatt társult egy fekete bőrdzseki, a sápadtságomat kezeltem egy kis alapozóval, majd feltettem egy lehelletnyi szempillaspirált és elindultunk reggelizni.