Chapter 3.

Azt hiszem ez időben sikeredett megírnom :D átolvasni viszont nem olvastam át. ha hiba van benne elnézést.

Chapter 3.

Mikor felkeltem Niall még mindig mellettem volt, és aludt. Kényelmesen feküdtem, de egy dolog kicsit zavart, mégpedig hogy a keze a fenekemen pihent. Szóval azt lesöpörtem onnan, mire felmordult.

-Hol van a párnácskám? – motyogott álmában, majd újra erősen magához szorított. Ezen muszáj volt nevetnem. Fel is kelt rá.

-Mi olyan nevetséges? – mondta gúnyosan.

-Úgy keltem, hogy a kezed, de ez még semmi, utána ki is nyomtad a beleimet úgy magadhoz szorítottál.- röhögtem képen, mire ő elpirult. Felültem és csak néztem. Igazából még fáradt voltam, úgyhogy vissza is dőltem.

-Idő?

-8…-nézett a telójára.

-Aludjunk még!- bújtam vissza hozzá.

-Jó lenne, de takarítani kell. Tudod, ma jönnek a fiúk.

Ja, igen. Tényleg. Meg mosnom is kell. Meg főzni is valamit, mert ha ezek nekem itt éhgyomorra piálnak, vehetünk új szőnyeget… De mivel nincs itthon semmi vásárolnom is kell. És ez egész napos program. Ja, meg még a nyakamra jön Chris is… Igaz hogy én hívtam, de akkor is.

Felkeltem, átmentem a szobámba, felvettem valami lazát, elindítottam egy mosást és elugrottam bevásárolni. Úgy döntöttem sütök pizzát, azt úgy is biztos meg eszik. A bejárati ajtó előtt szórakoztam még egyet a zárral, de megláttam hogy Chris arra sétáltatja a kutyáját, így gyorsabbra vettem a formát és a másodperc töredéke alatt benn voltam.

-Paulaaa! Éhes vagyok! –támadott le egyből Niall.

-Édes drága bogaram! A konyha arra van, van benne egy nagy dobozhoz hasonló szürke cucc, az a hűtő! Abban találsz ennit! –húztam be az említett helységbe és mutogattam neki. Komor képpel nyitotta ki a hűtőt és kivette az egész csirkét, amit a mai ebédre vehetett tegnap.

-Jajj, ne haragudj! Majd megcsinálom. -vettem ki a kezéből, de borult az egész. –Ajj, ne már! Bocsánat! -néztem a padlón lévő csirkét.

-Semmi gond. Csináljunk sült krumplit, az van itthon! –simogatta meg korgó hasát.

-Majd én megcsinálom!

Úgy is tettem. Mikor ettünk kiteregettem, takarítottunk. 5-kor végeztünk és hullaként dőltünk a kanapéra.

-Még a pizzát be kell rakni. Hányra jönnek?

-Hatra. Szóval be is rakom.

Én elmentem készülődni. Letusoltam, felvettem egy szürke farmert, egy egyszínű rózsaszín felsővel, kivasaltam a hajamat, meg kihúztam a szememet felül tussal, alul szemceruzával, majd a szempilla spirálozás után végeztem. Hallottam, hogy Niall haverjai megjöttek. Gondoltam kimegyek, ha másért nem is hogy a pizza oda ne égjen.

-Sziasztok! – üdvözöltem az újonnan érkezett 4 fiút akik a kanapén ültek. – Niall?

-A konyhában szerencsétlenkedik! – röhögött Louis. Bementem, hogy megnézzem mit csinál, épp próbálta kivenni a sütőből a félig megégett pizzát.

-Te szerencsétlen! – nevettem, majd felkaptam egy konyharuhát és kivettem.

-Uhh köszi!

-Nincs mit. Fel is szeljem?

-Majd később fel szelem.

-Hát, abban nem bízok…

Visszamentünk a nappaliba. Pontosabban édes drága barátom visszament, én pedig vittem a sörös dobozokat meg a feleses poharakat és a lehűtött rövidet. Mázli hogy pincérnek tanultam, de még így is hülyének nézhettem ki.

-Paula, ha gondolod maradhatsz egész este kiszolgálni minket!- vigyorgott Harry.

-Van nekem jobb programom is!- kacsintottam, mire az összes „huuu”-zni kezdett.-De ha sikítok akkor rohanjatok a szobámba.-fordítottam komolyra a szót.

-Mi van, nem bízol a srácban?-bontott meg egy sört Zayn.

-Nem az van hogy nem bízok benne csak…hmm…hát… Ja. Tényleg nem bízok benne…

-Szóval ha sikítassz. De mi van ha nem amiatt sikítassz?- vigyorgott perverze Harry. Én csak megforgattam a szemem és mivel még bőven volt időm Chris érkezéséig, levágtam magam Liam mellé. Beszélgettünk, iszogattunk, aztán egyszer csak megszólalt a csengő…