Chapter 7/1.

Ez a rész elég semmitmondó, több tőlem nem telt, pláne most. És bocsánat a késésért. 

ps.: kettészedtem, mert ezt rövidnek találom. (azis)

Chapter 7/1.

Mikor kimentem, 5 barmot találtam a kanapén ülve, lábak a dohányzóasztalon és pizzát majszoltak. A többiek-kb. 10 ember- a konyhaasztalnál tömték kétpofára a nasikat.

-Malik!-motyogtam, odamentem a kanapéhoz, majd a kezénél fogva arrébb rángattam.

-Mi van?-csámcsogott.

-Azt mondtad normálisak lesznek!

-Én ilyet egy szóval sem mondtam.. De ne viselkedj ilyen butuskán, azt akarod hogy beszéljek este?-simította meg az arcomat. Kicsit elgyengített vele, mert igaz ami igaz: jó pasi.

Dühösen visszamentem és leültem a kanapéra.

***

Miután mindenki megjött elindultunk a város szélére. Kicsit lemaradtam, gondolkoztam. Kedvtelen voltam, fáradt és ideges.

A társaságból az egyik lány egy idő után hátrajött. Ismertem látásból, Louis barátnője.

-Szia.-mosolyogott kedvesen.-Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője.

-Paula Bellefleur.-erőltettem én is valami olyasmit, mint ő az arcomra.

-Valami baj van?-kérdezte kedvesen.

-Igen. Vagyis nem. Vagyis… nem akarok beszélni róla…

-Biztos?

-Teljesen.

-Akkor gyere oda hozzánk! Érezd jól magad!-megfogta a kezem és a többiek felé kezdett húzni miközben én sóhajtottam egy nagyot, mintha kifújhatnám a Zayn-es ügyet a lélegzetemből. Ahogy El húzott előre gyors léptekkel haladva megszorította az amúgy is érzékeny területet: a csuklómat. Halkan felszisszentem és beharaptam a számat. Tűrtem, mert hát nem direkt volt és ez is csak az én hülyeségem. Odaértünk én pedig Niall-höz bújtam.

Ő az egyetlen, akiben bízhatok. Annyi, de annyi fiú cseszett már át, de Niall mindig ott volt, mindig megvigasztalt, de azzal is szembesített, hogy naiv vagyok. Végülis, igaza van. Hirtelen megszédültem és még jobban szőkémhez kapaszkodtam.

-Jól vagy?-tekintett rám aggódóan és megállt.

-Persze, csak kicsit megszédültem.

-Megálljunk kicsit?

-Nem, menjünk tovább.

***

-Jó lesz, nem?- nézett körbe Louis, Eleanor kezét szorongatva.

-Ja, szerintem igen.- szólalt meg Mr. Malik is.-Paula, neked megfelel?-kérdezte kicsit gúnyosan. Még mindig szédültem, azt se tudtam hol vagyok. Legszívesebbem elküldtem volna a búsba, de nem tehettem. A titkom…

-Igen Zayn, nekem na-nagyon te-tetszik.-dadogtam picit, mert fáztam és féltem.

-Akkor munkára!- csapta össze kezeit Niall, szóval engem elengedett én pedig összecsuklottam.

-Paula!-kiáltotta Harry és odafutott felsegíteni

-Jól vagyok!- tápászkodtam fel.

-Azért ülj le oda kérlek.-mutatott pár székre legjobb barátom. Engedelmeskedtem és okosan néztem, ahogy a többiek dolgoznak. Louis súgott valamit Eleanornak miközben a díszeket szedegették ki. El pedig rohant hozzám és beszélgettünk.

Elmesélte az életét. Kedves, okos, aranyos és nem mellesleg tényleg gyönyörűséges lány. Irigylem…